A XVIII. század végén és a XIX. század elején falukirajzás következményeként alakult ki a közigazgatásilag ma is Ditróhoz tartozó Orotva. Nevét az orotás-írtás szóból kapta, és az első lakost 1853-ból említik, amikor még Bányahegynek nevezték. Az első telepesei erdőírtással, valamint szénégetéssel foglalkoztak. A nagyarányú erdőkitermelés 1912-ben egy keskenyvágányú vasút megépítését tette szükségessé, melyen a faanyagot a hodosi fűrészgyárhoz szállították feldolgozásra. Orotván keresztül, a Halaság patak völgyében található az az út, amelyik Ditrót Borszékkel köti össze. A település határában taláható az a bánya, melyből többféle ásvánnyból összetevődő kőzeteket termeltek ki. Orotva lakossága csak 1959-ben kapott iskolaépületet, addig magánlakásokban, és a kultúrotthonban tanították a gyerekeket.
A római katolikus közösség a szentmiséket kezdetben egy magánháznál hallgatta (Illyés Alajos otthonában). Az 1900-as évek elején egy haranglábat építettek, majd az 1925-ben épített kis kápolna szolgált mind hitéleti, mind iskolai célokat. A plébánialak 1969-ben épült és 1970-től működik mint önálló plébánia, addig Ditró filiája volt. A régi kiskáplona helyébe 1973-ban egy új, modern plébániatemplom épült.
Szintén Ditró kirajzásából keletkezett a községet Tölgyessel összekötő megyei út mentén a Cengellér telep. Kezdetben itt is csupán nyári szállások voltak, majd egyesek úgy rendezkedtek be, hogy a telet is ott töltötték, mivel állataiknak a takarmány közelebb volt, és a felszántott erdei föld sovány termést is biztosított.
