Ezernyolcszáznegyvenötödik évben
Mi történt a ditrói nagyközségben?

Bíró Ferenc Margit nevű leánya,
Kinek kerek hét faluban nincs párja.

Szép is volt ő, sok legény csalogatta,
De Kis Imre mindig csak biztatgatta:

-Ne félj, szívem, Bíró Margit, szeretlek,
Jövő évben feleségül elveszlek.

Éjfél után kettőt ütött az óra,
Bíró Margit elindult a nagy útra.

Oda sem ér, már ajtóját zörgeti:
-Te, Kis Imre, ha megcsaltál, gyere ki!

Ki is megy a Kis Imre a kapuba,
Erre Margit e szavakat mondotta:

-Igaz-e, Imre, hogy megházasodtál,
A szívemre ily nagy bánatot hoztál?

-Igaz, Margit, arra kérlek, keress mást,
Jaj de rég volt, hogy szerettük mü egymást.

-Na hát Imre, add ide a jobb kezed,
Hadd kívánjak hosszas, boldog életet.

Három évig meg harminchat hónapig
Nyomja tested gyászos ágyad fenekit,

Kilenc orvos orvosságát használjad,
Szüved nyugtát sehol fel ne találjad.

Se ég, se főd be ne vegyen gyomrába,
Vessen sírod jobb és bal oldalára.

Éjfél után kettőt ütött az óra,
Bíró Margit megy a szomorú útra.

Még a köszönéseket sem fogadta,
Hazament és magár felakasztotta.

Ditró – özv. Márton Ferencné Ádám Terézia 61 éves – 1972. augusztus 16.
Forrás: A halálra táncoltatott leány, Csíki népballadák, Közreadja: Albert Ernő, Albert kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2004