Élt valamikor Ditróban egy apátlan-anyátlan árva leány, akit Ferencz Anikónak hívtak. Ez az árva leány olyan szép volt, mint valami írott kép. A szépségnél azonban sokkal többet ért az ügyessége és szorgalma. Hajnaltól sötét estig ott ült a szövőszék mellett, mert szövéssel, fonással kereste meg mindennapi kenyerét. Háza a falu legvégén állt, de ott sem félt lakni, mert tiszta volt a lelkiismerete. Ott is rátalált az a legény, akivel megszerették egymást, és akivel már jegyet is váltottak, csak az esküvő volt még hátra.
A Gyergyói-havasokban abban az időben egy veszedelmes haramia tanyázott, aki rettegésben tartotta a vidék lakosságát. Ez a kegyetlen rabló egy alkalommal álruhában elment a ditrói sokadalomba, ahol meglátta ezt a szép leányt. Felgerjedt benne a kívánság a szép leány után, s elhatározta, hogy elrabolja. Megleste a lakását, és egy viharos éjjel, midőn a lány már aludt, betört a házba, hogy elvigye, de Anikó szabadkozott, és segítségért kezdett kiáltozni. Erre a kegyetlen haramia rávetette magát, leteperte a földre, betömte a száját, megkötözte a kezeit, majd hajánál fogva rejtekhelyére cipelte.
A rabló rejtekhely egy hatalmas barlangban volt. Itt kényszeríteni kezdte a szegény leányt, hogy őtet szeresse.
-Soha! – mondotta a leány. – Van már nekem mátkám, akit szeretek, és aki szeret engem. Vagy az övé leszek, vagy a
halálé!

-Midőn a rabló látta, hogy sem szép szóval sem erőszakkal nem nyerheti el a szép leány szerelmét elhatározta, hogy megfojtja. Ha már nem akar az övé lenni, ne lehessen másé sem! Terve azonban nem sikerült, mert hatalmas menydörgés támadt, megrengett a föld, az óriási sziklafal, mely elzárta a barlang bejáratát, kettévált, a nyíláson belépett a barlangba az erdők szelleme, megfogta a leány kezét, és eltűnt vele a homályban.
A haramia szóhoz sem tudott jutni meglepetésében. Midőn csodálkozásából magához tért, már a leány nem volt sehol. Roppant haragra lobbant, átkozódva vette kezébe óriási vasrúdját, s azzal olyat vágott a sziklára, hogy az nyomban leomlott. A hatalmas szikla nemcsak a haramiát temette maga alá, hanem elzárta a völgy bejáratát is. A völgyben folydogáló patakocska megtorpant a szikla előtt, nem tudott tovább lefolyni, így a völgyecskében egy tó keletkezett, mely a Gyilkos-tó nevet kapta.

Forrás: Gyergyói mondák könyve, Megjelent Gyergyószentmiklós várossá nyilvánításának centenáriumán -2007-, A gyűjteményt kiadja: Gyergyószentmiklós Önkormányzata, a Pro Libris Könyvbarátok Egyesülete, valamint a Városi Könyvtár. Válogatta: Bákai Magdolna, Szerkesztés és nyomtatás: F&F INTERNATIONAL, Kiadó és nyomda, Gyergyószentmiklós.