Általános bemutató

Ditró a Gyergyói-medence északkeleti peremén fekszik. A község 742 m magasságban települt, legmagasabb pontja a Pricske tető (1543 m), kelet felé a Cengellér, észak és északkeletre a Tászok és a Közrez-tető (1492 m).

Ditró szomszédos települései: északon Borszék és Holló, keleten Tölgyes, dél- keleten Gyergyó és Szárhegy, nyugaton Remete, Várhegy és Salamás.

A község területe 11.449 hektár, lakóssága 5487 fő, családi gazdaságok száma 2190.

Közigazgatásilag napjainkban két falu tartozik Ditróhoz északra Orotva, valamint északkeletre Cengellér.

A község területén áthalad a 12-es számú nemzeti út Gyergyó és Maroshéviz irányában, a 127-es megyei út Tölgyessel teremt kapcsolatot, Remetére viszont a 153 C úton lehet eljutni. Vasúton a Brassó- Maroshéviz irányban megközelíthető.

Ditró székely település, lakóinak 98%/- a magyar ajkú. A község lakói a hagyományok szerint a Csibiek, Bajkók, és Mezeiek.

Ditró nevének eredete

A település neve érdekesen alakult az évszázadok folyamán, ma már több feltételezés is létezik a név eredetére vonatkozóan. A település első okleveles említése 1576-ból van, ekkor az 500 lelket számláló falu Gyitró néven említődik. Ez a név 1576-ba már Ditró formában szerepel, 1776- ban pedig Ditrófalvaként ismeretes.

1995-ben Gyergyóditró a hivatalos névváltozat.

Sokan próbálkoztak a név megfejtésével is, Czirbusz Géza az ófelnémet droht-i szóból eredeztette, Tarisznyás Márton pedig gót-gepida eredetűnek vélte. A leghihetőbb Kölönte Béla névfejtése. Szerinte a 15. században kialakult Gyitró település személynévből nyerte nevét és ez változott az évek során. Állítása szerint Ditró neve a német Dietrich, Detre szóból ered.

A lakosság számbeli alakulása

Az 1567-es regestrum 500 lélekkel említi.

1850- ben 3398 személyt, 1867-ben 5060 személyt, 1880-ban 5346, 1890-ben 5940 majd 1901-ben 6563, 1910-ben 6903 személyt írtak össze.

A két világháború között többször is összeírták a lakosságot, az 1930-as hivatalos román számlálás adatai szerint 6803 főt számláltak meg, míg az 1935-ös egyházi népszámlálás alkalmával 8169 lakost, 1992-ben 6772 személyt, 2002-ben 6300 és 2011-ben 5487 főt regisztráltak.

A falu határainak és szerkezetének alakulása

A 18-19. században Ditró határában több település alakult ki és a 19. századra a faluhatár már messzire kiterjedt. A 18. században Ditróhoz tartozott Borszék, Bélbor, Tölgyes és Holló. Az említett települések azonban a 19. században leválnak és Ditró külterületeinek megmarad Orotva és Cengellér.

Borszék Ditró és Szárhegy közös birtoka volt, s egyben igen jelentős bevételi forrása is. Az idősek még ma is emlegetik a fürdőhelység után évente juttatott „csöpögő” hasznot. Az üveggyár, a borvíztöltő, a szállítás és értékesítés sok ditróinak nyújtott munka- és kereseti alkalmat, ennek következtében lakosságának többsége Ditróból származott.

A mára kialakult település arculata egy jellegzetes halmaztelepülést mutat, erős elágazásokkal a főutak mentén. A település magja a mai Kőhidi iskola és a központ között keletkezett. Kezdetekben zsákutcaszerű építkezés volt jellemző, a 18. században a település megnyúlik, kialakul az alszegi és felszegi rész, ekkor osztják a falut tízesekre is: Alszeg vagy Alsótízes, Felszeg vagy Felsőtízes és Faluderék vagy Középtízes.

A faluból kivezető utaknál ún. vetéskapuk helyezkedtek el melyet kapuőrök őriztek és minden faluba bejövő embert ellenőriztek. Ezek a vetéskapuk a 19. század végéig léteztek.

Ditró településszerkezetének kialakulásában meghatározó szerep jutott a már említett tízeseknek. A 18. századi források szerint csak három tízes létezett, de a 19-20. századra ezek száma hatra növekedett. A tízesek tulajdonában voltak a szántók, rétek, legelők és az erdők. A tízes legfontosabb feladatköre azonban 10 katona biztosítása volt. A tízes közössége döntött arról, hogy kit küldjön mustrára vagy hadba, s ez a tény a székely szabadság egyik alapelvét alkotta.